„A személyes borzalmakon átsugárzik az élni vágyás, fel-felcsillan a humor... Ráadásul ezek a mi saját, magyar történeteink.”
Hetényi Zsuzsa előszavából

„Ha mind az áldott történetre vágyunk, miért nincs az átkozottnak vége már…”
Schäffer Erzsébet zárszavából

Túlélők és Világ Igaza címmel kitüntetett embermentők idézik fel 80+8 történetben, mit jelentett gyerekként vagy fiatal felnőttként a zsidóüldözés idején élni Magyarországon, vagy ott, ahová a vészkorszak kiszámíthatatlan eseményei sodorták őket. Hétköznapi tárgyak kapcsán felbukkanó emlékeik különös erővel elevenítik fel nemcsak a munkaszolgálat, a koncentrációs táborok, a német megszállás, a nyilas uralom vagy éppen Budapest ostroma és a gettó mindennapjait, hanem bemutatják a vészkorszak félelmeit és reményeit, tragikus vagy megkönnyebbülést hozó pillanatait. A személyes elbeszéléseket családi fotók és egy rendhagyó, 300 kifejezést tartalmazó fogalomtár egészíti ki, hogy az olvasó könnyebben értelmezhesse az epizódokat.
Sziklainé Lengyel Zsófia interjúiból olyan kötet született, amely egyszerre őriz emlékeket, tanít, kérdez és válaszol arra, hogy lehetett túlélni, segíteni, emberségesnek maradni az embertelenségben. Könyve mindazokhoz szól, akik szeretnék megismerni az 1944–45-ös események egy fontos szeletét – méghozzá nem a tankönyvekből, hanem az azokat átélők saját hangján.