Egy kelet-európai értelmiségi Kína képe, Kína élménye. Szubjektív, részleges, de igazságra törekvő. Másképp: egy jó szemű és jóhiszemű magyar értelmiségi könyve. Jó szemű, mert átlátja a kínai élet nagy összefüggéseit a Nagy Faltól a nagy nyitás politikájáig, és észreveszi a mindennapi élet legapróbb részleteiben is a szépet, a különöst, az érdekest. Nem használ hozzá sem sötét, sem rózsaszín szemüveget, sűrűn használja viszont fényképező gépe objektívjét, hogy leírt szubjektív benyomásait kiegészítse dokumentatív, ám sokszor lírai fotográfiáival. És jóhiszemű, mert: „Ellenőrzött tényekből, megélt tapasztalatokból, benyomásokból, emlékekből, érzésekből összegyúrt mondandóm célja: nagyon őszintén leírni, milyennek látom a mai Kínát. Előnyeit és hátrányait. Fényeit és árnyékait.” – írja könyve prológusában. Célja másképp: bemutatni az olykor misztikusnak, kiismerhetetlennek tűnő „középső ország” kulturális hagyományait, mai életét – a teljesség igénye nélkül.