A Pendragon legenda Szerb Antal első, 1934-ben megjelent regénye. Szándékoltan meghatározhatatlan műfajú szöveg: „tudományos" esszébetétekkel ellátott krimi, kísértethistória és ízig-vérig modern regény, továbbá mindezek egészen sajátos humorral és öniróniával átitatott paródiája. Maga a szerző „filológiai detektívregénynek" nevezte.

A regény egyes szám első személyű elbeszélője az író alteregója, a Szerb novelláiban is felbukkanó Bátky János, aki a British Museum könyvtárában 17. századi angol misztikusokat kutat, és egy napon meghívást kap az igen előkelő Pendragon család walesi kastélyába. Összeesküvéssel, ősi mítoszokkal és késő középkori misztikával átitatott kalandok sora veszi kezdetét, melyek helyszíne a varázslatos walesi tájak mellett London, szereplői pedig hűvös walesi arisztokraták, újkori rózsakeresztesek, kísértetek, szélhámosok és titokzatos, gyönyörű nők.

„Ismeretterjesztő kalandregény, de úgy is mondhatnám, hogy egy tudós erotikus kalandsorozata az angol kultúrtörténetben; de még úgy is mondhatom, hogy szörnyűséges titkokról szóló humoros történet. Nem emlékeztet sem itthon, sem a világirodalomban semmilyen más regényre.
A magyar irodalom legvilágirodalmibb remekművei közé tartozik, de közben ugyanennek a műnek a paródiája is. Ha csak ezt írta volna, már ezzel is előkelő helyet biztosít magának irodalmunkban." (Hegedüs Géza)