Johannes Kepler (1571–1630) a történelem egyik legnagyszerűbb csillagásza, a tudomány megújulásának egyik vezéralakja volt, azt azonban kevesen tudják róla, hogy 1615-ben, amikor karrierje csúcsán állt, az édesanyját, Katharina Keplert boszorkánysággal vádolták meg. A hat éven át húzódó per során Kepler vállalta magára a védőügyvéd szerepét. Ulinka Rublack rendkívül olvasmányos, egyszerre tudomány- és kultúrtörténeti műve a világhíres csillagász életének ezt a rendkívüli epizódját járja körül. A történet egy változóban lévő világba vezet: az apró lutheránus településen játszódó családi dráma alakulását a száz évvel a reformáció után, épp a harmincéves háború küszöbén álló Európa vallási és politikai zűrzavarának forrongásai határozták meg. Keplernek az anyja felmentéséért vívott küzdelmét figyelve különleges bepillantást nyerhetünk abba is, hogyan látta a nagy tudós az őt körülvevő világot. Mert bár racionális érvekkel sorra megcáfolta mindazokat a vádakat, melyeket ellenfelei az édesanyja boszorkányságának bizonyítékaként tálaltak, Kepler egy pillanatra sem vonta kétségbe a mágia és a boszorkányok létezését – ellenkezőleg, nagyon is hitt ezekben a jelenségekben. A kötet emellett azt is bemutatja Katharina Kepler és más „boszorkányok” peranyagán keresztül, hogy milyen volt a nők, különösen az idős özvegyasszonyok helyzete a XVII. századi Európában, magyarázatot adva arra, miért lettek leginkább ezek az amúgy is nehéz sorsú nők a boszorkányperek áldozataivá.