Számos hazai és külföldi orvosdoktori értekezés tárgyalta a kiváló tokaji borok emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatásait a kora újkorban. Azt már kevesebben tudják, hogy nem a bor, hanem a bólusz volt az első tokaji termék, melyet medicinaként fogyasztottak Európa-szerte.

Kiválóságát a korabeli természettudományi ismeretek alapján igazolt elméleti érvek és a gyakorlat is
bizonyította: 1553-ban a bécsi, 1681-ben pedig a hallei pestist gyógyították sikeresen az alkalmazásával, de még a XVIII. században is gyógyhatásúnak tartották.
E kötet szerzői a tokaji bólusz kora újkori történetéről: felfedezésének körülményeiről, gyűjtéséről, vizsgálatairól, valamint kialakulásának, használatának és terminológiájának változásairól adnak
számot a korabeli tudományos diskurzusban. E gyógyföldet – a szintén tokaj-hegyaljai jelenségnek vélt növényi arannyal együtt – számos hazai és külföldi naturalia-gyűjteményben elhelyezték; birtoklásuk kifejezett igénye már a XVI. század második felétől megfigyelhető. A tokaji bólusz, bor, illetve arany a gyógyhatásuk tekintetében rokon fogalmak voltak, melyek mindegyike hozzájárult e borvidék kiválóságának köztudatba kerüléséhez.