Nem tudom eldönteni, hogy könyvemet melyik műfajba soroljam. Dokumentumokat és szatírákat újraközlő, terjedelmes esszéregény született? Rekviem a pesti humorért? Emlék- és szellemidézés?

Szabad a gazda. A szereplők egytől egyig a valódi nevükön szerepelnek. Hitelrontásért egyikük sem perelhet be, mert nincsenek az élők sorában. () Ahol tények nem álltak a rendelkezésemre, ott az emlékeimet idéztem fel, és rekonstruálni próbáltam az eseményeket. Valószínűleg nem tévedtem sokat.
Tabi László napjainkra elfelejtett szerző lett, írásait, könyveit nem adják ki, a darabjait nem játsszák. Életműve a legvidámabb barakk hangulatát javította. Ő volt a leghosszabb ideig főszerkesztője a fénykorában 650 ezer példányban megjelenő Ludas Matyi című szatirikus hetilapnak.

Pelle János könyve - korabeli viccek, Tabi írásainak beépítésével - életre kelti a magyar humor 1945 utáni nagy nemzedékének (Gádor Béla, Darvas Szilárd, Kellér Dezső és mások) alkotó munkáját, s egy mára háttérbe szorult irodalmi műfajt, a humoreszket.