A keltáktól ősidők óta inkább féltek, mint szívesen látták őket. Vad, félelmetes harcosok, zsoldosok és hódítók hírében álltak, a mediterrán világ szemében igazi barbároknak, a civilizáció ellenségeinek számítottak. A kelták nem építettek megalit műemlékeket, és csupán néhány nagyobb szobrot hagytak hátra, amelyek a görög és az etruszk-itáliai világ hagyatékához hasonlíthatók. Művészetük kisebb tárgyakon látható, és ez a „nem klasszikus/antiklasszikus” figuratív eszköztár nagyon meghatározott természetű, fantasztikus és tűnékeny látomást ábrázol , amely saját spirituális és mágikus-vallási világukat tükrözi. A szájhagyománnyal öröklődő irodalomnak köszönhetően- amelyet ír szerzetesek gyűjtöttek össze és jegyeztek fel- mélyrehatóan megismerhetjük az európai kontinens történelmét nagymértékben alakító kelta népek szellemvilágát és kultúráját.