„Az élet legnagyobb felfedezései akkor születnek, ha szüntelenül képesek vagyunk friss szemmel tekinteni az otthonunkra.”

„Ha megszólalsz, máris hibáztál” – hangzik az egyik buddhista tétel. Mégis elkerülhetetlen, hogy a nyelv által fogalmazzuk meg önmagunkat, és a minket körülvevő jelenségeket. A kis ökörpásztor története épp emiatt kevés szót használ, de annál többet mond. Arról beszél, hogy az életünk egy nem szűnő tanulási folyamat. Arról, hogy a szeretet és az egymáshoz való kapcsolódás minden látszólagos – vagy éppen nagyon is konkrét – nehézséget felülír. Arról, hogy a létezésben mindannyian egyek vagyunk, és mindenkinek szerepe és feladata van a világban. Ahhoz, hogy a fényesség felragyogjon, sokféle létező együttállására és egymásra hatására van szükség. Induljunk el együtt a világosság útján!