Catherine Morland „tizenöt és tizenhét esztendős kora között hősnőnek készült. Minden olyan művet elolvasott, amely elegendő és alkalmatos idézettel lát el egy hősnőt viszontagságos élete során.” Márpedig „ha egy ifjú hölgy hősnő kíván lenni… valaminek muszáj történnie – és történni is fog –, ami útjába sodorja a hőst.” A történéseket jelen esetben az indítja el, hogy Catherine-t, a kedves és naiv vidéki lányt egy ismerős házaspár a felkapott fürdővárosba, Bathba invitálja. A lány romantikus olvasmányélményeiből kiindulva hatalmas várakozással tekint az utazás elé. Bathban hamar új ismeretségeket köt – annak rendje és módja szerint a hős is felbukkan –, amikor pedig egy valódi klastromba is meghívást kap, képzelete máris a gótikus rémregények világába repíti. A Northanger klastromból aztán néhány illúzióval szegényebben ugyan, de annál értékesebb élettapasztalattal gazdagodva tér haza, az olvasó pedig elismeréssel adózhat Jane Austen zsenialitásának, aki ebben az ironikus művében egyszerre figurázza ki a szentimentális írásokat és a rémtörténeteket, és teszi ezt roppant szórakoztatóan.