Érdekes látni, hogy gyorsan változó világunkban az állam (ezen belül a közigazgatás) gyakorta sürgető kötelessége saját szerepének, funkcióinak, céljainak, eszközeinek újradefiniálása, újra-gondolása. Ilyenkor többnyire régről visszaköszönő kérdéseket teszünk fel, melyekre - épp ezért - sokszor a válaszok is meglepően hasonlatosak. De még ha eltérőek is, a végrehajtás visszásságai miatt léphetünk bele ugyanabba a (helyesebben ugyanannak látszó) folyóba... Ezért is végzi méltatlanul csúfosan a legtöbb reform, és ezért is érezhetjük, hogy a közigazgatás - jobbítói szándékai ellenére - sem javul. Tudnunk kell azonban, hogy végérvényes megoldás nincs, csak olyan, mely átmenetileg kezeli a - környezethez épp illeszkedő - problémát. A kezelés eredményének tartóssága viszont ismerhető tényezőktől függ. Ráadásul a közigazgatás működésének egészségéért már akkor is tenni kell, amikor annak kórtünetei nem látszódnak a felszínen. A tudomány (elmélet) és a gyakorlat (legjobb megoldások, visszacsatolások) diskurzusának fényében, a tudomány eszköztárát segítségül hívva, folyamatosan diagnózist kell felállítanunk, és az adott kórképekre teljes körű (szervezetre, feladatra, eljárásra, személyzetre kiterjedő) módszertani megoldási variánsokat kell nyújtanunk. Ez a sikeres, célorientált, hatékony (vagy egy szóval: jó) közigazgatás kulcsa. Dr. Budai Balázs Benjámin intézetvezető, egyetemi docens legújabb monográfiája napjaink közigazgatásának hatékonysági dimenzióit vizsgálja. Segít válaszokat találni a modernizációs kényszer mögötti jelenségekből fakadó legfontosabb kérdésekre. Fejezetet szentel - többek között - a köz­igazgatás gazdasági, társadalmi, szervezési, jogi, informatikai és emberi erőforrásra vonatkozó hatékonyságának. Ez az integrált, holisztikus megközelítés jó fogódzót adhat mindazoknak, akiknek a közigazgatás fejlesztése hivatása, vagy hivatása lesz.