A kötet azoknak az ún. harmadikutas elképzeléseknek az elemzésére vállalkozik, amelyek a magyar társadalom jellemzőit a nyugat- és a kelet-európai régiótól alapvetően különbözőnek tekintették, és
amelyek a honi társadalomfejlődés egyedi jegyeinek megragadására törekedtek. A monográfia középpontjában ez az irányzat és a XX. századi eszmetörténeti és társadalomtudományosgondolkodás három, sok vitát kavaró szerzőjének a felfogása áll. A kötet fejezetei Szabó Dezső, Németh László és Erdei Ferenc egyaránt a honi hagyományokat, értékrendet és habitust kifejező programját értelmezi. Másfelől bemutatja az alapvetően a társadalom hagyományos csoportjaira (a parasztságra, a középosztályra) támaszkodó reformelképzelésük és az ezt megalapozó harmadikutas politikájuk sajátosságait.

Szabó Dezső, Németh László és Erdei Ferenc megközelítésének értelmezése során a monográfia azt kutatja, hogy harmadikutas programjuk mennyire tudta sikeresen megragadni a magyartársadalomfejlődés jellegzetességeit. Másrészt azt vizsgálja, hogy a harmadikutas szerzők sokszor radikális politikája mennyire adott jó válaszokat a kor nagy kérdéseire, és hogy ezek a válaszok mennyire kínáltak reális alternatívát a fennálló politikai viszonyokkal szemben.