Egy élet, amely kívülről irigyelhetőnek tűnt, pedig sosem volt önfeledt. Aliz egy ponton kénytelen kimondani, hogy a döntései nem vezették el oda, ahová menni szeretett volna. Nem történt semmi drámai, csak a félmegoldások csendesen egymásra rakódtak, és az idő közben észrevétlenül elfogyott. Amikor az ébrenlét nem kínál megoldást, az éjszakákhoz fordul segítségért.

Egy este megkéri az álmait, vigyék vissza a múltba, és segítsenek átírni néhány emléket: más mondatokat kimondani, más döntéseket hozni, másképp szeretni. Arra a néhány órára végre megelégedettnek lenni. Mi lett volna, ha ekkor vagy akkor másképp dönt? Ha nem ugyanazt a szerepet játssza el újra és újra? És az álmok munkába kezdenek… A regény rést nyit az idő természetén és az emlékeink megbízhatóságán. Számít-e, hogyan történt, vagy csak az, ahogyan megéltük? Aliz története az ébredésről szól, és arról a szabadságról, amely akkor kezdődik, amikor már nincs mit veszíteni.