"A társadalomról való gondolkodás és a társadalomtudományi munkák egyik súlyos fogyatékossága a mindennapi élet leértékelése. A nagy hatalmú politikus, a mindenhez értő újságíró és az okos tudós idegenkedve szemléli a napi problémákkal küszködő "átlagembert", az "akárkit", mert nem az ő nemes eszméi szerint éli az életét, állítólag irracionálisan cselekszik, és csak a saját érdekeire van tekintettel. A tudományos praxisban ez a szemlélet kettős formában jelenik meg. Egyrészt az elmélet és gyakorlat tudományai radikálisan elkülönülnek egymástól, másrészt a társadalomvizsgálatok során a kutatók olyan általános vonásokat igyekeznek feltárni, amelyek alig valamit mondanak el a konkrét élet napi valóságáról. Vajon mi alakította ki ezt a deprimáló helyzetet, és hogyan lehet kikerülni belőle? Könyvem erre a nehezen megválaszolható kérdésre próbál választ adni és megoldást kínálni, középpontjában azzal a gondolattal, hogy a mindennapi élet nem okilag determinált, hanem teremtett, megalkotott, azaz poétikai valóság. Szabó Márton "