"A hegyi patak Tündére, akinek az égbolton kóborló Felleg az édesapja, édesanyja pedig a rengeteg Erdő, ott lakott egy kedves völgyecskében, messzi a kék hegyek háta mögött, ahol még sohasem jártak emberek. Mondanom se kell talán, hogy milyen szépséges szép volt a Tündér, és hogy boldog volt nagyon, mert hisz igen boldog lehet azért valaki, amiért hírét se hallotta az embereknek. Ó, akadtak azért barátai a Tündérnek a völgyecskében! Őzikék, mókusok, madarak, sőt még a mogorva medvével meg a gonosz farkasokkal is jó barátságban volt a Tündér, mert ő minden lakóját szerette a völgyecskéknek, s azok is szerették őt valamennyien."
A színes képzeletű Tersánszky Józsi Jenő szelíd hangon mesél jóságról, vidámságról, örök igazságokról. A kötet Pásztohy Panka bájos rajzaival jelent meg.