Zalay Sándor kettős életet él. Legtöbb sorstársától eltérően ő azonban nem felváltva játssza életszerepeit, hanem egyszerre, párhuzamosan éli mindkettőt. A mérnökként és zenészként is maximális teljesítményt nyújtó nyughatatlan főhősnek a tudatosságért, objektivitásért felelős bal, valamint a kreativitást, művészi hajlamot támogató jobb agyféltekéje szüntelenül zakatol. És mivel ezek állandó harcban állnak egymással, a lelki béke sokszor vágyálomként, nehezen elérhető állapotként tűnik fel előtte. Vívódásai, belső küzdelmei hatására szabályos időközönként felgyülemlik és túlcsordul benne a két félteke harcának minden káros következménye, míg végül majdnem végzetesnek bizonyuló önpusztításba kezd. A hosszú életszakaszt átfogó vidám, bohókás, néha kacagtató, később érzelmes, majd döbbenetesen drámai, szó szerint véres és majdnem tragikus regény valójában egy epizódfolyam, amelynek jó néhány fejezete önállóan is megállja a helyét. A teljes egészet egyben értelmezve áll azonban csak össze a kép, így nyer a végén minden értelmet.