Le tudja-e győzni a szerelem az erőszakot?

Rossella Casini egy firenzei egyetemista lány. Csendes életet él, annak ellenére, hogy az 1970-es évek végi Olaszország tele van köztéri tiltakozásokkal, utcai erőszakkal. Francesco egy calabriai diák, aki távol otthonától, Sienában jár egyetemre. Kettejük között olyan erős érzések bontakoznak ki, amilyeneket egyikük sem tapasztalt meg korábban. A kezdeti gondtalan hónapok után Rossella rájön, hogy Francesco családja kapcsolatban áll a maffiával. A calabriai vakációja alatt szemtanúja lesz a viszály kitörésének. Az erőszak mindent elborít, ő mégis úgy dönt, hogy nem menekül el. A szerelmesek vakmerőségével meg van győződve arról, hogy Francescóval együtt elég erősek ahhoz, hogy megváltoztassák az események menetét.
Roberto Saviano egy igaz történetet mesél el, a legdrámaiabb és legerősebb szerelem történetét, amellyel valaha találkozott. A szerelmem sosem hal meg megrázó regény, tele erőszakkal, csalódással - másfelől pedig szeretettel, szenvedéllyel.

A helyzet az, hogy ő szándékosan, tudatosan tartotta csukva azokat a kék szemeit. Vagyis annyira nyitotta ki őket, hogy csak Francescót lássa, a feje búbjától a lábujjai hegyéig. Ez történik, amikor egy szeretett testre állítjuk a fókuszt. Az történik, hogy minden más elvész. És amikor véletlenül, ilyen vagy olyan okból, vagy csak egy ideges tik miatt a szemhéj a vártnál magasabbra emelkedik, a fókusz meghosszabbodik, a látómező kiszélesedik, akkor mindent látsz, amit eddig elmulasztottál, mindent, amit kizártál."

Roberto Saviano (Nápoly, 1979) a több mint negyven nyelven megjelent, minden idők egyik legbátrabb könyvének tartott Gomorra szerzője. A regényből készült film elnyerte a cannes-i filmfesztivál nagydíját, sőt később a történetet egy négy évadot megélt televíziós sorozatban is feldolgozták. A Camorra bűnszervezet klánjai többször is halálosan megfenyegették az írót, aki 2006 óta állandó rendőri felügyelet alatt áll, otthonától és családjától elszakítva, és rendületlenül írja könyveit az olasz maffiáról.
"Saviano megírta legbensőségesebb, mégis legpolitikusabb művét. Írásmódja egyszerre tanúságtétel és költészet. A szerelemről, mint forradalmi cselekedetről, az igazságról, mint erkölcsi kötelességről és az igazságszolgáltatásról, mint nyílt sebről beszél." (Lirio Abbate, la Repubblica)