Sorozatunk nyolcadik kötete Kaffka Margit életébe nyújt bepillantást. Sem a kötet összeállítója, sem a sorozatszerkesztő nem hisz abban, hogy a literatúrát szét lehetne választani férfi-irodalomra és nő-irodalomra. Ugyanakkor abban sem, hogy a szerző neme teljesen elhanyagolható körülmény volna az írás lehetőségei, a személyes tapasztalat vagy a befogadás szempontjából. Tragikusan rövid élet jutott ennek az izgalmasan tehetséges asszonynak. Az előző századfordulón, Adyval és Móriczcal egyidőben, azaz a Nyugat folyóirat első nemzedékével indult, és az első világháború végén tomboló spanyolnáthajárvány áldozata lett. Társat keresett, olyat, akivel nemcsak a hétköznapok filléres gondjait oszthatja meg, de aki mellette áll az alkotásban is. Írók, költők, képzőművészek, kritikusok forogtak körülötte, némelyikükhöz barátságnál több is fűzte ideig-óráig. Kétszer ment férjhez, de igazi életszövetséges partnerét csak második házasságában lelte meg. Harmincnyolc és fél évet élt. Ebben a szűkre szabott időben próbálta meg elmondani, mennyivel küzdelmesebb sorsot szánt az élet annak, aki nőként jött a világra. Nem ismerjük eléggé, nem olvassuk őt eleget. Lírája és prózája zárványként tartalmazza: milyen volt női nemhez tartozó tollforgatónak lenni Magyarországon egy évszázaddal ezelőtt.