Több mint negyven éve írok. Mindent, amivel megbíztak vagy amire felkértek. Forgatókönyveket, reklám- és referenciafilmeket, tévéműsorok felkonfjait, természet-, dokumentum- és útifilmek narrátorszövegeit, kabaré- és paródiajeleneteket, híreket és kommenteket, reklámszlogeneket, prospektusokat, riportokat, interjúkat, publicisztikákat, tudósításokat. És ki tudja, miket még? Már magam sem emlékszem mindenre. Úgy éreztem, most eljött az idő, hogy saját gondolataimról, érzéseimről és generációm életéről írjak. Történeteket, hangulatokat, amelyeket sokunk átélt, vagy legalábbis szeretett vagy nem szeretett volna átélni. Mint a műkorcsolyában, a sok kötelező gyakorlat után jöhet a szabadon választott kűr. Ott a zsűri, itt az olvasó fog pontozni. Gorbói Tamás