Aki hosszú, veszedelmes betegségéből felgyógyul, s ezzel haladékot kap Istentől az Életre, annak el kell gondolkodnia: vajon miért e haladék? Mivel maradtam adósa ennek a világnak? Radóczy Mária, az eltitkolt betegségében is mosolyogni tudó ember, a közönség programjait rendíthetetlenül szervező "galériás" talán ezzel a könyvvel tartozott nekünk. Olyan könyvvel, amiben szemléletesen elénk vetíti gyermekkorát, s kiolvashatjuk belőle, miért lett ilyen jó kedélyű, barátságos, másoknak önzetlenül segítő, erős közösséget formáló személyiség. Tudatja velünk a titkát: ilyen géneket örökölt székely nagyszülőjétől, s ezt kapta szülőfalujától az "úti batyujába". A szép gyermekkor utáni időszakot napi tennivalókkal terhes évtizedek követték. Gyermekei felnevelése mellett kitartó odafigyeléssel oktatta a rábízott fiatalságot, képezte tehetséges tanítványait, művészi pályára segítette őket. Közben semmilyen nehézség nem tudta megsemmisíteni a nagy alkotóvágyát, minden körülmények között MERÉSZELT ÁLMODNI. A Tisztelt Olvasók, a művészetszeretők, a batik- és tűzzománcmeséket kedvelők, galérialátogatók nevében megköszönöm neki ezt a csodás könyvet.