Kevés olyan debüt-kötetet láthatunk az irodalmi piacon, amelynél nemcsak a versek egyenletesen magas színvonala, de egy pazar szonettkoszorú is meggyőz arról, hogy az olvasói akarunk lenni. Ha vannak titkai Bék Timurnak, akkor azok klasszikus fajtájúak: el nem tékozolt tehetség, munka, erős önkritika, magas léc. Sorai mégis könnyed természetességgel olvastatják magukat. Világot teremtenek, olyant, amelyet magunk is tovább építhetünk felmerülő kérdéseinkkel. Farkas Wellmann Éva
1997 telén született. Szászváron nőtt fel, majd Bonyhádon érettségizett, jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán hallgat magyart, médiát, pedagógiát és Pink Floydot. 2013 óta ír verseket, írásait többek közt a Bárka, az Irodalmi Jelen, a Kortárs és a Tiszatáj is publikálta. Leginkább talán a feledéstől fél. Ez az első kötete.
Míg próbáltuk befogni a kinti hőt, mi, balszerencsés állat-emberek, térként tudtuk elképzelni az időt, s anyagnak érzékeltük a teret.
A régi nyelv e tévképzetek nyelve. A régi nyelvnek nincs erélye itt, önmagunkban elszavalni az elme kimondhatatlan költeményeit.