Huavalla Shiroallaé egy tigrismintás bőrű, gyönyörű kadétlány egy shirottanawa űrhajón. Huavalla kicsit kíváncsi. Kicsit meggondolatlan.
Kicsit lobbanékony… és meglehetősen harapós – a szó szoros értelmében, ugyanis a tigrisgén megjelenése nemcsak a bőrére korlátozódik. Ja, és nem is annyira kicsit hercegnő… Bobbar Wellingtonvér kutatótiszt az Androméda szívében! nevezetű űrhajón, amely véletlenül éppen azon a lakatlan bolygón landol, amelyen a felettese által üldözött Huavalla menekül. Találkozásuk amilyen valószínűtlen, olyan sorsszerű. Bobbar ugyanis egészen véletlenül vámpír felmenőkkel büszkélkedhet. Még mondja valaki, hogy nincs Sors… Találkozásuk viharos, teli harapásokkal, csókokkal, és félreértések garmadával – ennek köszönhetően az olvasó már a regény elejétől élvezheti a szerző páratlanul eredeti történetbe szőtt sajátos, magával ragadó humorát, mely elkíséri az Androméda szívében!
legénységét bolygóról bolygóra, át a galaxison. A kutatóűrhajó célja nem kevesebb ugyanis, mint hogy minél több idegen civilizációval vegye fel a kapcsolatot. A diplomáciait. Amit néhányan félreértenek. Mások a kutatás elméleti mivoltát ültetik át a kőkemény gyakorlatba, melynek eredményeképp az űrhajón tartózkodók száma szinte hatványozódni látszik.
Vagy nem is csak látszik? Egy biztos: a regény végén minden a helyére kerül. Néhányan ágyba. Mások cellába. Megint mások bajba. Vicces, kedves, magával ragadó, lebilincselő történet. Kötelező olvasmány!