Az áldás az emberiség ősi emlékezetéből táplálkozik – időtlen, mégis provokatív. Két szálon izzik: ebben a regényben nemcsak jót, termékenységet és szerencsét jelent, hanem a szenvedés, féltékenység és halál katalizátorává válik. A másik szál Jákobé, aki földönfutóból dúsgazdaggá válik, miközben magánélete pokollá lesz.
Vágy, hatalom és családi viszályok feszítik szét az életét. A többnejűség, a szexuális éhség,
a női féltékenység és az önérvényesítés nyers, elemi erővel tör fel, mindez gyakran ellentmond az áldás rendeltetésének. Az áldás nem áldás többé, hanem próbatétel. Áldatlan kényszer. És Jákob csak fut önmaga elől – sorsa beteljesedése felé. Meddig védi még az áldás? Vagy épp az hajszolja a vesztébe? Ez a történet nemcsak mesél, hanem magába ránt, és sokáig fogva tart.