Az ember élete körforgás, tulajdonképpen mindegy, hol kezdünk bele. A gyermek megszületik, felnő, felkészül az életre, párjára lel, gyermeke születik, aki felnő, felkészül az életre, párjára lel... és így tovább, körbe-körbe. Vagy nem is körbe, hanem spirálisan, mindig egy kis eltéréssel: vagy feljebb, vagy lejjebb, nemzedékről nemzedékre. Elhatározás kérdése, hogy hol is kezdjük ezt a monográfiát, az első csóknál vagy az első gyermeknél? Kezdjük abban az állapotban, ami az emberi életben - szerencsés esetben - a legfelhőtlenebb, a legígéretesebb, ahogy mondani szokták: a boldog gyermekkorral. Ez a monográfia azonban nemcsak végigkíséri az ember életét a kisgyermekkori játszadozástól, szeretősditől, a bimbózó érzelmektől, a ki- és a beteljesedésen keresztül a gyermekáldásig, akiknek felnövésével aztán újraindul, ismétlődik a kör: hanem azokat az erőket is keresi, vagy legalábbis keresni próbálja, amelyek a körforgások során igazítják, lendítik, segítik vagy fékezik a sorsát.