A régmúlt ezredévek embere a fát tartotta őseinek. A fa keletkezése, növése, lekötött helyzete szemléltethetővé teszi a földanyától való eredetet. Az emberi nem keletkezésén tűnődő ősember, földből való eredetét, a fa közvetítésével, könnyen felfoghatónak látta. Ezért van oly nagy szerepe a fának a különböző népek ős mondáiban, az emberi nem keletkezésére vonatkozólag.

A klasszikus népeknek a fa-szellemben, a falélekben való hitét ismerjük irodalmukból és látjuk építkezéseikből. Az antik szenthelyek fáinak kidőltével, a bennük lakozó istenségnek, fából faragott szobrát állítják a fa helyébe. E szobrokat előbb kerítéssel, majd tetővel is védik és az így előálló épület lesz a templom.