– Nekem te vagy a legjobb Babarókám – suttogta. – Mindhárman nagyon szeretünk. A testvéred is. Ő nem tehet róla, hogy ilyen… murci… – Mirci? – kapta fel apa a fejét. – Nem mirci, murci – magyarázta anya. – Olyan, mint a szőlő­must, csak fura íze van, és furán pezseg. Nagyon finom, csak máshogy! – Még sose hallottam! – nevetett apa. – Babaróka must, ­Apróka meg murci? – Olyasmi – hagyta rá Mamaróka.

Apróka nem nagyon beszél, inkább csak sikít. Zavarja, ha sokan vannak körülötte vagy túl szűk rajta a ruha, de imád körhintázni és a kishajóját tologatni. Babarókát viszont az zavarja, hogy a szülei sokkal többet foglalkoznak a kistestvérével, mint vele. Amikor aztán Babaróka elkezd zongorázni tanulni, lesz valami, ami csak az övé, és amiben senkivel sem kell osztoznia. Sőt, megtalálja magának azt a feladatot, amivel igazán jó testvére tud lenni Aprókának.