Coco Chanel a divat világtörténelmének leghumánusabb diktátora. Felszabadította a nőt a fullasztó fűzők, a bukj-el-szoknyák, a malomkeréknyi kalapok, a mesterkéltség, a cicomák uralma alól. Szegélydíszes kosztümjeit és „kis fekete ruháit” ma is nők milliói hordják, uralkodófeleségek éppúgy, mint egyszerű háziasszonyok. Az árvaházban nevelkedett Gabrielle Chanel nemcsak zseniális divattervező volt, hanem remek üzletasszony, és a későbbiekben nagyvonalú mecénás is. Háromezer alkalmazottja volt, milliós bevételei, pazar villái és kastélyai. Szenzációszámba menő divatbemutatóira a tengerentúlról is tódult a publikum. A szerelemben kevésbé volt szerencséje, de a szeretőit megválogatta: akadt köztük angol királyi herceg és német diplomata, híres költő és filmrendező. Gidel monográfiájának nagy erénye, hogy karrier-regényként és a XX. század kordokumentumaként egyaránt megállja a helyét.