A Csak bűnrészes címmel most közreadott válogatás Cs. Szabó László (1905–1984) Hűlő árnyékban és Két tükör közt című kötetének szövegein alapszik. A címmé emelt szerkezetet a szerző mind egyéni sorselemzésére, mind a „század tanúja”-ként szűken és tágabban értett közössége, közösségei kontextusában használja. Önvizsgálat ez, de egyben kiáltvány is: a protestáns erkölcs nevében számonkérni a talentumokat – nem a kitűnőség, hanem az alázat és szolgálókészség mércéjével mérve az embert. Az első szakaszban közölt írások változó műfajú önvallomások, bár szerzőjük rögvest kétségének is hangot ad: „mind jobban gyanakszom a műfajra. Akármennyire őszinte az ember, mégis kacér a kép, még a kegyetlen is.” A második szakasz beszélgetéseit bevezető és értelmező írás az egyéniség súlyának megváltozásával magyarázza, hogy számára az angol mentalitás, az önmagát távolságtartó iróniával szemlélő és interpretáló megnyilatkozó a példa, személyesen pedig a Magyar Néző és a Magyar Peregrinus vállalt szerepe. Az önértelmezés, az emlékezés gesztusai mellett olyan műhelytitkok is felbukkannak, amelyek még a Cs. Szabó-életműben igen jártas olvasók számára is adhatnak új olvasati lehetőséget.