“– Figyelj csak! – sóhajtotta Dominik, mire a nő felé fordult. – Megtennéd, hogy átkopogsz, és szólsz ennek a kettyós nőnek? – utalt ezzel Szonjára. – Mert ha én megyek át, abban nem lesz köszönet.

– Én biztos, hogy nem szólok – vonta meg a vállát. – Van neki pasija, majd az intézi.

– Ki? – kérdezte gúnyosan hunyorogva. – Nándi? Hagyjál már vele! Ha rajta múlik, az a nő fel is robbanthatja ezt a házat.”

Hogyan kezelhető legjobban a lezáratlan múlt? Van egyáltalán erre valami jó recept? Vajon segít a munkába temetkezés, a barátok, a sport, vagy bármi, hogy egy összetört szív meggyógyuljon és újra egészként dobogjon?

Szonja életében annyi az elvarratlan szál, hogy néha maga sem érti, hogy nem foszlott még szét életének szövete. Mindegyik más-más irányba húzza a sikeres riportert. Van, amelyik a múlt szerelme felé rántaná, de egy másik épp egy új, ismeretlen jövő és egy új kapcsolat felé húzza. Ha pedig ez még mindig nem lenne elég keszekusza, egy váratlan meghívás Santorini mesés szigetére vezeti, ahol az összes fonál végleg összegubancolódni látszik.