Amióta világ a világ, azóta törekszik az ember szolgálatába állítani az ismeretlen erőket, hogy elérhesse a vágyott célt, legyen az siker, szerelem, jólét, stb. Éppen ezért olyan lenyűgöző a mágia világa, mert egy teljesen meghatározott gondolkodásmódot alakított ki, hogy szolgálatába állíthassa akár az alvilági démonokat, akár az angyali segítőket. A mágikus gondolkodás nem rendezetlen és céltalan, hanem saját törvényekkel és logikával rendelkezik, de inkább költői érzés, mint értelem határozza meg. Olyan végkövetkeztetésekre jut, melyekből legtöbbször hiányzik a tudományos alapvetés, melyek azonban a költő szemével nézve, helyesek. E gondolkodásmód az európai történelem minden időszakában fellelhető, befolyással volt a vallásra, a filozófiára és az irodalomra, és a spirituális és természetfeletti területeken uralkodik, ott, ahol a tudomány számunkra nem tud mit mondani. Ezt gondolkodásmódot nem kell fenntartások nélkül elfogadni, hogy a tudat mélyebben fekvő rétegeiben érezze magát megszólítva az ember… Egyet azonban tartsunk szem előtt: a fekete és fehér mágia között csak egy hajszálnyi különbség van, ez pedig a szándék.