Részletek
„Valódi, hamisítatlan tengerészkülsejű férfi állt előttem, a harmincas és hatvanas évek közt, mosolygós, frissen borotvált arccal, melynek simaságát csak két pompás pofaszakáll tette változatossá. Ezenkívül még hatalmas szakáll lógott az állán, a hátán és a kezein, míg őszbe csavarodott bajusza vállain átvetve tette teljessé a képet […]. A keresztárboc vitorlájához támaszkodva figyeltem […], s tűnődtem - kell-e mondanom, olvasóm, hogy jó anyám jutott eszembe. Akinek volt...
