A könyv fókuszában az 1960-as évek kevésbé ismert, első fele áll, középpontjában a röntgenorvos és zeneszerző dr. Végh László alakjával, aki fontos szerepet töltött be a budapesti underground kultúrában. Dr. Végh már 1958-tól konkrét és elektronikus zenei kísérleteket folytatott, amelyeket főként a nemhivatalos kultúra magántereiben osztott meg a későbbi neoavantgárdhoz sorolt fiatal művészekkel. Zenei bemutatóin először voltak hallhatók a kortárs avantgárd zene aktualitásai, John Cage, Karlheinz Stockhausen, Ligeti György, Luigi Nono, Pierre Boulez és mások művei. Szerepkörének pozitív értelmezése mellett a könyv dr. Végh Lászlónak a titkosszolgálatokkal való együttműködését sem kerüli meg.
A kötet fő célja ugyanakkor, hogy új művészettörténeti genealógiát kínáljon a hatvanas évek közepén megjelenő neoavantgárd pozíciók értelmezésére, és bemutassa azt a folyamatot, ahogy a kortárs zene inspirációjából és a költészet hátterével megjelentek az első happeningek, akciók Magyarországon. Az Altorjay Gábor és Szentjóby Tamás által szervezett és levezetett első, 1966-os happening a modernista művészet kritikájaként, a kortárs amerikai művészetbe illeszthetően valósult meg és alakította át a művészet hagyományos fogalmát.