Sokan tapasztaljuk, hogy valami végérvényesen elromlott a világban, de a szürke mindennapok rutinja elvakít minket. Ebben a tizenhárom elbeszélést felvonultató kötetben Farkas Balázs kíméletlenül rántja le a leplet a magyar rögvalóságról: a fásultság, a panelházak vagy épp a vidék csendje mögött egy olyan ősi, kozmikus iszonyat lapul, amely bármelyik pillanatban átszakíthatja a világunk szövetét.

A Hézagok lapjain a leghétköznapibb szituációk fordulnak át csendben és észrevétlenül a színtiszta rettenetbe. Egy elhidegült házasság mindennapjait egy kertből behurcolt, nyálkás jelenlét mérgezi meg, amely lassan nemcsak a lelkeket, de a húst is felpuhítja. Egy magányos postás a konyhájában nevelget egy egyre növekvő kozmikus entitást. Egy zalai faluban a húsvéti hagyományok véget nem érő, groteszk termékenységi kultusszá mutálódnak, míg egy posztapokaliptikus jövőben az elméket pusztító, fehér viharok elől a túlélők egy bizarr intézménybe menekülnek.

A kötet novellái arra a nyugtalanító felismerésre épülnek, hogy a legnagyobb borzalmak a mindennapok üres tereiben rejtőznek. Farkas Balázs pontosan ezeket a hézagokat térképezi fel a horror és az egzisztenciális szorongás mesteri ötvözésével.