A kötet egyháztörténeti témájú tanulmányaiból kirajzolódik, hogy az 1944-es szovjet megszállás milyen mélyreható változásokat indított el Kárpátalján. A tragikus események sora évtizedeken keresztül rejtve maradt, az ellenségként megbélyegzett embereket a rendszer megfélemlítette, bedarálta, meghurcoltatásukról hallgatniuk kellett. Kettétört életutak, emberi drámák, közösségek megmaradása, Istenhez, hithez és templomhoz való ragaszkodás - ezeket a kérdéseket járják körül a szerzők. Az új államhatalom nem egyszerűen megnehezítette a helyi reformátusok életét, egyenesen fel akarta számolni a vallásgyakorlást és annak kereteit, ateista ideológiájú rendszerébe ugyanis nem tudta, de nem is akarta integrálni azt. Így lettek a hitvalló reformátusok idegen test a szovjet birodalom legnyugatibb csücskében. Megmaradt templomaikban anyanyelvű istentiszteleteikbe és nyelvükbe bezárkózva "hívek maradtak bajban, vészben...".