„Tőzsér Árpád [...] életművének műfaji változatossága ellenére költőként éli meg a világot, költőként szól hozzá mind az irodalmi, mind a politikai eseményekhez, költőként beszél mások művéről, költőként elemzi mások műveit, és költőként beszél az olvasmányairól is...”
Bányai János
A Kossuth-díjas költő naplókönyveinek ötödik kötete a 2008–2012-es éveket öleli föl. Az alcím itt is a korábbi kötetekével azonos: Naplók naplója – azaz a szövegek itt is reflektáltak és utólagosan stilizáltak, ám a korábbi négy naplókönyvben megjelent toposzok (a napi történések, közéleti események, olvasmányok, egzisztenciális problémák bölcseleti, történelmi, nyelvészeti stb. szempontú reflexiói) az idős ember mentalitására annyira jellemző emlékezés mozzanatával is hangsúlyosabbá lesznek.