Oskar nagyapa egyik szokása az volt, hogy megszámolta a közvetlenül az állomás mögött álló ház erkélye alatt elzúgó tehervagonokat. A nagyapa egykor a közeli üzemben öntötte az alumíniumot, ami Olaszországba, onnan pedig az egész világba eljutott. Ezzel szemben az ő legtávolabbi utazása egy svájci kisvárosig, Einsiedelnig tartott.

A távoli, félreeső kis hegyifaluban, ahol az utcácskák olyan szűkek, hogy a gyerekek a háztetőkön ugrálva is átkelhetnek rajtuk, magányosan éldegél a nagymama, aki mindig másik életről álmodott, és éjjelente verseket írt.

Már régen elmúltak azok az idők, amikor a meredek hegyoldalon létrákon szállították az árut. Manapság Subaruval szokás bevásárolni a Placette-ben minden szombaton.
Amikor egy februári napon nagyapa megkéri az unokáját, hogy kísérje el a szőlőbe metszeni, mindketten tudják, hogy nem csak a szőlő napjai vannak megszámlálva.

Rolf Hermann első elbeszéléskötete valódi irodalmi újdonság. Gyermek- és ifjúkorára pillant vissza, amit egy égbe nyúló hegyekkel körülölelt völgyben töltött a svájci Wallis tartományban. Három generáció életterét ábrázolja az idők változásában, melegséggel és érzelemmel teli gazdag képleírással, sajátos nyelvezettel. Csendes vágyódásokról és halk búcsúzásokról mesél - gyengéd melankóliát, néhol éles fájdalmat váltva ki az olvasóban. És az írásról, arról a tevékenységről, ami a tárgyaknak és az azt kedvelő embereknek halhatatlanságot kölcsönöz