Amikor Andra felébred, fuldoklik. Egy forró, mocskos barlangban találja magát 3102-ben, és Istennőnek szólítják. Elvileg száz évre hibernálták, hogy átutazhasson a galaxison, de ezer év múlva ébredt.

A többi telepes, köztük a családja és a barátai is, már évszázadokkal ezelőtt meghaltak, az utódaik pedig valamiért istennőnek hiszik Andrát. A lány tudja, hogy egyáltalán nem különleges, de játssza a szerepét, hogy megtudhassa, miért hagyták sztázisban, és hogyan juthat vissza a Földre. Zhade-nek, Eerensed száműzött hercegének azonban más tervei vannak. Abban reménykedik, hogy Andra lesz majd a kulcsfigura ahhoz, hogy elfoglalhassa jogos helyét a trónon – ha Andra hajlandó eljátszani a szerepét. Mert ha a nép rájön, hogy nem tudja megmenteni a haldokló bolygójukat, végeznek vele.

A város pedig szétesőben, egy gonosz uralkodó ül a trónon. Zhade és Andra talán sosem tudják megfejteni a lány sorsának rejtélyét, és talán sosem tudják majd leváltani a királyt, ráadásul Zhade titkokat rejteget. Vajon Andra ezer évnyi távolságra az otthonától úgy érzi majd, hogy a bolygó, ahol felébredt, jobb a Földnél?