Dr. Hauszmann Alajos egy budai fűszerkereskedő gyermekeként született 1847-ben, pályafutása csúcsán pedig – az 1900-as évek elején – miniszterekkel és miniszterelnökökkel parolázott, fogadta Ferenc József császár és király, Erzsébet királyné, Horthy Miklós kormányzó, rektora lett a Műegyetemnek, elnöke vagy elnökségi tagja számos művészeti, építészeti és kulturális szervezetnek.

Mi volt az az erő, amely egy német gyökerű gyereket korának leghíresebb magyar építészei közé emelt? Pusztán az, hogy jókor és jó helyre született, s a kiegyezés utáni hatalmas lendületű fejlődés idején kezdte munkáját? Vagy a Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítésével létrejövő fővárosban a kevés építész közül könnyű volt kiemelkedni? Vagy csak puszta véletlen, hogy a jól rajzoló fiút mentora nem a művészi, hanem az akkor „technikusi”-nak nevezett, azaz műszaki pályára irányította? Csak a szerencse hozta, hogy 24 évesen nyilvános, rendes egyetemi tanár lett? Feltehetjük a kérdést, hogy mindez elegendő-e egy ilyen hatalmas ívű szakmai, emberi pályafutáshoz.
Vagy kellett a korán megmutatkozó sokirányú érdeklődés, a családja iránt érzett felelősség és a tanulmányai során bővülő ismereteiből kifejlődő tudásvágy? Kellett az ifjúkori dacos magyarkodásból kinövő, mélyen átérzett és tudatosan képviselt hazaszeretet? És kellett a szerető családi háttér, a biztos hit és a megingathatatlan erkölcs is?

Jelen kötet célja, hogy lehetőséget adjon az olvasónak bepillantani Hauszmann építészeti és oktatói munkássága mellett egy nagyra hivatott ember életébe. Aki titkokat, botrányokat keresne, más könyvet vegyen a kezébe, itt egy munkában gazdag és eredményes élet leírását találja, melyből választ kaphat a fent feltett kérdésekre.