Mindenhol ember az ember: létének törékenységében, a végtelen nyomorultságában és magasztos boldogságában egyaránt. Kollektív magányban élünk. (TRUONG DANG DUNG ) Vajon mitől kerítenek ilyen ismerősen körbe bennünket ezek az idő-versek, ez a Háy János tolmácsolásában megszólaltatott modern kori lidércnyomás? A sorok között ott zakatol az idő, a züllöttség, a bizonytalanság, az értékvesztés szüntelen reménytelensége. TRUONG DANG DUNG 1955-ben született Nghe An tartományban, Közép-Vietnamban. 1972-ben érkezett Magyarországra, irodalmat tanult, majd hazatérése után a Vietnami Irodalomkutatási Intézetben dolgozott. 1981-től három évre visszatért Budapestre, a kandidátusi értekezésén dolgozott az ELTE-n. Első verseit egyetemi tanulmányai idején Magyarországon írta, a mostani kötet címadó verse Juhász Ferenc támogatásával jelent meg. Ebben az időszakban fordította le Tandori Dezsővel közösen az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Kieu története című verseskötetet. Műfordítóként hozzájárult a magyar kultúra vietnami ismertségének növeléséhez. A Nemzetközi Magyartudományi Társaság (Hungarológiai Társaság) tagja.