„Ami naponta közel kerül hozzánk, az sodor el bennünket talán a legnagyobb távolságokba egymástól. Mintha attól tartanánk, hogy a közelkerülésben elveszünk. Mennyire értem. Hisz az add-vedd-vidd-éld sürgetése tele van kéretlenséggel. Az igazi közelség: más. Az átélésével gazdagságot kínáló bizalmi állapot. Vágyott, befogadó. Ezért üzeni minden eddigi, mostani és majdani megnyilvánulásom – az elkalandozott figyelmek teremtő mederbe segítésével – a Közelség csodájának megélhetőségét, reményt adó erejét."Katona Klári
 
Mindannyiunkban ott a kincs. Sokfélék vagyunk. Egyediek. Sokfélék az utak. A bejárhatók, az elhagyhatók. Kibontakozásunk felemelő. Emiatt mondom, hogy kihagyhatatlan. Mindig hálás vagyok, amikor észreveszem, hogy ehhez épp segítséget kaptam. Annyiféle módon történhet. Mindegy, hogy honnan, kitől, ki által jön jel, jelzés, figyelmeztetés. Csak észrevegyem. Csak észrevedd.