„A bántalmazás nem ér véget az utolsó erőszakos cselekménnyel. Ott marad a testben, az idegrendszerben, a kapcsolódásokban, az önképben. Ott van az első szerelemben, a szülővé válásban, a leválásban, a változókorban. Ezért a mi felelősségünk nem ér véget azzal, hogy „segítünk feldolgozni”. A mi dolgunk az is, hogy akkor is ott legyünk – figyelemmel, tudással és elfogadással –, amikor az áldozat már épp túl van rajta. Mert aki túlélte a szexuális bántalmazást, annak joga van ahhoz is, hogy ne csak a túlélés határozza meg az életét.”

Köztünk járnak az elkövetők, de nincs homlokukra írva. Bárki lehet: a kedves nagybácsi, az elhivatott edző, egy arctalan barát a netről… És köztünk járnak az áldozatok is, akik közül sokan senkinek sem mondhatták el, mi történt velük, és egyedül maradtak az átélt szörnyűségekkel. Bár egyes becslések szerint minden ötödik európai gyerek érintett szexuális bántalmazásban, és az elmúlt húsz évben ötszörösére nőtt az ezzel foglalkozó cikkek száma, még mindig rengeteg tévhit és tabu övezi a témát, az esetek legnagyobb része pedig napvilágra sem kerül.

Gyurkó Szilvia sok éves áldozatsegítői tapasztalatát és a hazai és nemzetközi kutatások legfrissebb eredményeit felhasználva mutatja be a gyermekkori szexuális abúzus fő aspektusait: az elkövetők típusait és motivációit, a bántalmazás jeleit, az elszenvedett trauma rövid és hosszú távú hatásait, a magyar büntetőjogi szabályozást, a traumaérzékeny hozzáállást és a megelőzés lehetőségeit.

A hiánypótló kötet legfontosabb üzenete, hogy a változás kulcsa a szemléletváltás: ha minden felnőtt felelősnek érzi magát a gyerekek biztonságáért, akkor közösségként rengeteg mindent tehetünk azért, hogy megelőzzük, megakadályozzuk a bántalmazást, és jobb hellyé tegyük a világot.