Csillagszedő Márió elolvasott egy könyvet. Először a rejtélyes cím tetszett meg neki: Lányka, tükörben. Amikor kíváncsian belelapozott, igencsak meglepődött, hisz az író pont neki ajánlotta ezt a gyönyörű könyvet. Versek voltak benne, és éppen olyanok, amilyeneket ő is szeretett.
Egy kislány mesélt bennük a családjáról, születő testvéréről, legjobb barátjáról és a fiúról, aki szerelmes belé. Ahogy haladt az olvasásban, egyre inkább úgy érezte, nyáron szívesen megtanítaná ezt a kislányt focizni, és szívesen ülne mellette télen a csúszkáló autó hátsó ülésén, hogy ne féljen annyira. Aztán már együtt hintázott vele a hegyen, együtt rajzoltak zsírkrétával a mamája konyhájában, és együtt nézték, milyen szépek a lassan araszoló csigaházak és a lapuleveleken átszűrődő napfény.
Csillagszedő Márió úgy gondolta, ha neki fiú létére ennyire tetszik ez a könyv, akkor biztos, hogy egy kislánynak még annál is jobban tetszene. Én hiszek neki.