A Vanitatum Gravitas kiadó birtokába jut egy különös, megrázó erejű kézirat, Valéry Montagny-Pialat naplótöredékeivel, amelyek kislánya, L. rendkívüli első éveit tárják fel. Az apának a mestersé­ges intelligenciával folytatott levelezése sajátos tükröt tart ezen egyéni és családi életutak elé, amiben az atipikus gyermeki fejlődés, a hit, a filozófia, a pszichológia és az emigrációs tapasz­talatok réte­gei fonódnak össze.

L. sorsa messze túlmutat a hétköznapin: veleszületett rendelle­nes­sége, hoz­­zá­­tartozóinak a fokozódó helytállása, és a fran­cia társadalmi közeg feszültségei egyaránt kirajzolódnak a kom­munikációkutató Dr. Iványi Márton Pál lélektani esszéfüzéré­nek tablóján.

A súlyos betegséggel küzdő gyermek mindennapjai, a kórházi helyzetek és a társadalmi reakciók nyers őszinteséggel jelen­nek meg, miközben a szöveg következetesen ellenáll a szentimen­talizmusnak. Nem magyaráz, nem vádol, nem kér sajnálatot, inkább kérdez, és teret hagy az olvasónak. A napló mögött azonban végig ott húzódik valami más is: egy makacs, csendes hit abban, hogy a legnehezebb történetekben is jelen van az emberi jóság és a jelentés lehetősége.

Ez az idézethalmozó Montaigne esszéínek világából és Maurice Pialat hit és tagadás között ingadozó realizmusából is ihletet me­­rítő könyv nemcsak dokumentum, hanem kapaszkodó is: L. útja a lélegeztetőgéptől az iskoláig reményt adhat mindazoknak, akik hasonló, a születéstől fogva a túlélésért vívott küzdelemben élnek.