Egy madár, aki a fogságban tapasztalja meg a legnagyobb szabadságot…

Van, hogy a legsötétebb éjszaka kell ahhoz, hogy a fény igazán ragyogni tudjon, és a

legszorosabb fogság ahhoz, hogy a lélek végre szabadon szárnyaljon.

Amikor Jules-t elrabolja a spanyol maffia, a számára ismert világ egyetlen pillanat alatt omlik

össze. A fény helyét átveszi a sötétség, a biztonságét a kiszolgáltatottság, és minden, amiben

valaha hitt, megkérdőjeleződik.

A Főnök a maffia hidegvérű vezetője, akinek minden mozdulata fenyegetés. Nincs benne

könyörület, sem ígéret, csupán nyers erő és az a szikrázó tekintet, ami elől nincs menekvés.

Vajon képes a ragadozó megvédeni azt a zsákmányt, amely után már ő maga is sóvárog?

Ahogy a napok hetekké duzzadnak, úgy mosódik el lassan a határ a veszély, a félelem és a

vágy között. Jules számára a rabság már nem csupán a túlélésről szól, hanem felfedezi, ki is ő

valójában, és mire képes azért az emberért, aki egyszerre lett a veszte és a menedéke is. És

amikor rájön, hogy mindig erre a kalitkára vágyott, képes lesz szárnyalni…

Vajon meg lehet találni a fogságban a szabadságot?

Otthonná válik a sötétség, ha végre nem kell már álarcot viselnünk?

Tényleg csak a sötétség képes igazán megmutatni, milyen is a fény valójában?

A Madárkám egy érzelmekkel teli utazás a maffia árnyékvilágába, ahol a sötétség nem

elnyeli a fényt, hanem keretet ad neki, hogy bebizonyítsa: a szív legmélyebb vágyai néha épp a kilátástalanságban születnek meg.