A külföldön leghíresebb magyar festőművésznőt kevesen ismerik nálunk. Édesanyja beregszászi volt, édesapja pedig egy indiai rádzsa. Munkácsy Mihályon kívül csak ő nyerte el a Párizsi Szalon aranyérmét. Festményei ma dollármilliókért kelnek el a nemzetközi műkincspiacon. A műértők Picassóval, Chagallal, Modiglianival emlegetik egy szinten.
Úgy hívták: Amrita Sher-Gil.
Rövid és viharos élet jutott neki osztályrészül. Szenvedélyesen élt, csodálatosan festett, tragikusan fiatalon halt meg. India őrzi az emlékét, képei a Delhi Múzeum legféltettebb kincsei közé tartoznak. Milliomosok, nábobok, forradalmárok, miniszterek rajongtak érte, hiába, ő mást szeretett. Megölették? Megmérgezték? Kik? Miért? Amikor kiesett kezéből az ecset, a XX. század egy szépséges nőt és nagy zsenit veszített el.
Magyar volt az anyanyelve és magyar dalokat énekelt. Sírja nincs, testét elégették, hamvait egy indiai folyóba szórták. A lelke, a művészete van velünk.