E mesegyűjtemény a Magyar Népköltési Gyűjtemény új sorozatának immár tizedik kötete, igazolva, hogy népi költésünk bányájának gazdag ere, melynek feltárásában nemzedékek munkája váltja egymást, még mindig nem merült ki.
Távolról sem állítom, hogy amit egy-egy új kötetünk nyújt, az mind merőben új. Sok darab csak változata az ismert réginek. Kivált a népmeséknél találkozunk lépten-nyomon ismerős indítékokkal, jól ismert helyzetekkel. Ezen nincs mit csodálkozni. Maga a világ mesekincse aránylag kevés motívum kombinációjából áll; de azért a meseszövés, új fordulatok teremtése, új színek, új vonások felrakása elég teret ád az eredetiségnek, s hiba volna a tárgy hasonlósága vagy rokonsága miatt mellőzni a különben értékes s eredeti vonásokkal is bíró változatokat. Magáról e gyűjteményről fölösleges volna szólnom, a szakavatott gyűjtő a könyvhöz írt bevezetésében eléggé tájékoztatja az olvasót. Tájékoztatja nemcsak a mesékről, hanem a csángók történetéről s néprajzi sajátságairól is. E kötet, mint gyűjteményünk megelőző kötete, szintén kizárólag népmesék közlésére szorítkozik. A bevezetésben ennek az eljárásnak az igazolását is megtalálja az olvasó. Ha a csángók népköltészete kötött formában csak szegényesen s minden eredetiség nélkül nyilatkozik meg, valóban helyesebb volt mellőzni a csekély értékű anyagot. Horger Antal