Az Őfelsége lovagja című, Hunyadi Jánost gyermekkorától királyi lovaggá éréséig követő regény után a szerző most a nagy hadvezér életének utolsó nyolc esztendejét tárja az olvasók elé. Hunyadinak nem jut osztályrészül szinte egyetlen békés év sem. A jellemzően önös érdekek mentén mozgó korabeli politika rendre átnéz az országot fenyegető veszélyek felett, és nyomában eluralkodik a nemtörődömség. Az ország szekértáborokra szakad, az árkok betemetésére nem mutatkozik esély. A gyenge akaratú gyermek király, V. László képtelen függetleníteni magát nevelőjétől, aki kezdettől Hunyadi ádáz ellenfele. Délről az Oszmán Birodalom szorongatja a gyepűt, a Felvidéket Giskra János huszita zsoldosai sanyargatják. A szerb Brankovics György despotára – örökös hintapolitikája miatt – a szultán féken tartásában a Magyar Királyság nem számíthat. A német-római császár továbbra sem szolgáltatja vissza a magyar koronázási jelvényeket. Közben pedig az 1451-ben másodszor is trónra lépő II. Mehmed szultán elhatározza: előbb elfoglalja Nándorfehérvárt, aztán meg sem áll Budáig… A kötet történelmi hűséggel mutatja az 1448 és 1456 közötti esztendőket. Mehmed, Cillei Ulrik, Újlaki Miklós, Brankovics György, Kapisztránói János és a többi történelmi személy a maga valójában jelenik meg a regényben, amely emléket állít a magyarság egyik legnagyobb hősének, és azoknak, akik vele az emberpróbáló viszontagságok közepette sorsközösséget vállaltak.