Móricz Zsigmondot szimbolikus értelemben a nőiség filozófusának nevezhetjük, megértéscentrikusnak mondható megközelítésmódja alapján. Az író töprengései a szerelemről minden bizonnyal felidézik az örök férfi-női szerepek - akár mai - lehetőségeit és zsákutcáit. Janka, Mária, Olga, Csibe az író szemében "Vita-femina", az Élet nőalakja, közvetítő, kinek szerepe elsősorban az írói arculat alakításában teljesedik ki. A levél-, napló- és regényrészletekből, a visszaemlékezésekből kiviláglik ennek az írásszervező férfi-női párbeszédnek a jelentősége, különös tekintettel arra, hogy az eddig különböző mozaikokban bemutatott életesemények e könyvben eddig nem ismert, egységes történetté szerveződnek.