A 2. század második felében kibontakozó prófétai mozgalom, amelyet ma montanizmusként ismerünk, az ókeresztyén egyház egyik legizgalmasabb és legvitatottabb jelensége volt. A mozgalom eksztatikus prófétái saját korukban egyszerre keltettek lelkesedést és gyanakvást. Egyesek a Jézus által ígért Paraklétosz eljöveteleként értelmezték fellépésüket, mások ördögi megtévesztésként és hamis próféciaként tekintettek rá.
Ez a könyv a montanizmus próféciáját vizsgálja. Feltárja a próféták személyének szerepét, üzenetük radikális erkölcsi követelményeit, valamint azt a kulturális és vallási kontextust, amelyben felléptek. Bemutatja, hogyan kapcsolódott a mozgalom a helyi pogány vallási közeghez, és hogyan formálta mindez saját teológiájukat és közösségük életét.
Nem csupán történeti vagy vallástörténeti szempontból közelíti meg az irányzatot, hanem rendszeres teológiai szempontok szerint értelmezi a montanista próféciát. Az isteni kijelentés természete, a prófétai személyek emberi vonásai, a kontextuális teológia kérdései, valamint a radikális következetességet hirdető erkölcs korlátai egyaránt szerepet kapnak a teológiai vizsgálatban.
A könyv célja, hogy az eretnekség gyanújából kiszabadítsa a montanista prófétákat, és bemutassa: történetük ma is felveti annak kérdését, miként viszonyul az egyház saját prófétáihoz.