hogy írtam és rajzoltam a történetemet, már képes voltam nevetni a fájdalmasabb élményeimen is. Nem volt kellemes mindaz, amin a fogam miatt átmentem, de túléltem, és megerősödtem. És ahogy kezdtek befutni a visszajelzések a Mosolyogj!-hoz, meglepődve tapasztaltam, hogy milyen rengeteg ember a története hasonlít az enyémhez. A képregény elkészítése terápiás hatást gyakorolt rám, és közben több száz rokonlélekkel is összehozott. Ezért roppant hálás vagyok.
Bár a mosolyom most normálisan néz ki, nagyon is lehetséges, hogy a jövőben újabb drámák érhetik a fogamat. Ám meglepő módon nem félek sem a fogorvosoktól, sem a foggyógyászattól. Nagy bizalommal viseltetek a fogorvosi szakma iránt, tudom, hogy sok ember életét teszi könnyebbé. És hogy valami vidámat is mondjak: az első fogamon végzett beavatkozásokon túl hatéves korom óta nem volt egyetlen lyukas fogam sem!