A leginkább történelmi regényeiről ismert Cseres Tibor író 1987 és 1989 között a Magyar Írószövetség elnöke volt. Az 1956-os forradalomtól 1993-ig, haláláig kézzel írt naplójában rendszeresen rögzítette találkozásait, tárgyalásait, reflexióit, gondolatait. Az író feltehetően a naplót nem kiadásra, hanem személyes emlékeztetőnek szánta, ennek ellenére az időszak, főként a rendszerváltás évtizedének értékes kordokumentuma. A följegyzések lépésről lépésre nyomon követik a nyolcvanas évek nemzet- és művészetideológiai csatározásait, útkereséseit. Páratlan dokumentumértéke az 1987-es év krónikája, a párt által felfüggesztésre, sőt megszüntetésre szánt Írószövetség munkájának, mondhatni, sorsalakulásának jegyzőkönyvbe illően részletes, aprólékos leírása.

Cseres Tibor naplóját az író halála után harminc évvel leánya, Cseres Judit adja közre, Márkus Béla jegyzeteivel.